Tartalmas, jókedvű nap van mögöttünk.
Korán keltünk, és nyolckor már a buszon ültünk. Előtte tartalmas reggelit kaptunk - virslit ettünk. Fél kilenckor felvettük a Magyarigenben lévőket, és irány a Vörös-árok. Gondolkodtunk út közben, hogy túrázzunk-e, vagy inkább délutánra halasszuk és Algyógyon kezdjük a programunkat, mivel elég sűrű volt a felhőzet. Egyszóval lógott az eső lába. Épp a túra kiinduló pontjához értünk, amikor elkezdett zuhogni az eső. Ha nem kell megvárnunk a hetedikes csoportot - az ő buszuk kissé eltévedt - lehet, hogy feladjuk. De amikorra megérkeztek, az eső is elátt, és elkezdte megmutatni magár a napocska. Rövid tanácskozás, radar felvétel elemzés - és megszületett a döntés. Induljunk el.
Közben sorra-másra érkeztek a katonai járművek. Ennek a természeti képződménynek egy rész katonai gyakorlóhely is - éppen lövészgyakorlat zajlott - de mire odaértünk vége lett, és jelezték nekünk, hogy nyugodtan túrázhatunk.
A felhők körbe vettek, de megúsztuk eső nélkül. Kellemes séta volt, kis kapaszkodóval és annál csodásabb látvánnyal. Néhányan arra is vállalkoztak, hogy Gábor bácsival felkapaszkodjanak az egyik gerincen.
A túra után Szászsebes ismerkedtünk Erdély népcsoportjaival - itt természetesen a szászokkal. Megnéztük az evangélikus templomot, meghallgattuk "helyi idegenvezetőinket" a szászok történetéről és Szászsebes érdekességeiről. Kellemesen elfáradva ültünk föl ismét a buszra, hogy a délutánt Algyógyfürdőn töltsük.
Itt a római fürdő maradványai között barangoltunk, majd egy kis szabadprogram következett. Végül a termál vízeséshez sétáltunk el.
